Az olajképek derűje

Gerencsér Lajos tárlata a zsinagógában

Az idős, autodidakta alkotó (aki ifjú korában Bernáth Aurél tanítványa volt) főleg tájképeket és portrékat fest. A mostani kiállítás egyfajta visszatekintés is; nemcsak a zalai táj tűnik fel a képeken, hanem régi, ma már nem látható épületek - zsúpfedeles házak, pincék, vagy éppen a néhai andráshidai malom - is megelevenednek szemünk előtt.

Az alkotót dr. Szita Szabolcs történész, és dr. Szepesi Hédi művészettörténész köszöntette. Elhangzott: Gerencsér Lajos a börtön elől, kitaszítottként menekült 23 éves korában Ausztriába. Öröm, hogy mióta teheti, visszajár Magyarországra, hogy bemutassa alkotásait. Képein a nagy művészeti irányzatok nem hagytak nyomot. Művei ugyanakkor derűsek és sajátosak. Olajképein gyakori az idillikus természetábrázolás, de a művész szívesen szemléli a megkopott épületek szépségeinek maradványait is. Ma már tudjuk, hogy a képeken látható házak közül sok, már nem létezik.

Gerencsér Lajos festőművész kiállítása június 30-ig látogatható.