Szabó Lajos Roland tárlat a VMK-ban

Dr. Kostyál László művészettörténész a tárlatot megnyitva ezekkel a gondolatokkal emlékezett meg az alkotó pályafutásáról. Mint fogalmazott: van, akinek csak néhány rövid évtized jut, míg mások sokáig élnek. Vannak, akik sikert aratnak, míg mások inkább csak a műtermüknek festenek, és vannak akik a napos oldalon állnak, ám mások az árnyékos oldalon kénytelenek élni. Szabó Lajos Roland tehetsége ellenére ez utóbbiak közé tartozott. Sajnos negyedik próbálkozásra sem vették fel a képzőművészeti egyetemre. A bizottság tévedett, hiszen ott lett volna a helye a legjobbak között. Mind tehetsége, mind elhivatottsága megvolt hozzá.

Járt Dús László szakkörébe, de igazi mestere Budapesten Benedek György volt. Művészeti eszmélése arra az időszakra esik, amikor Magyarországon a 60-as 70-es évek fordulóján kibontakozik a neoavantgarde. Ekkor már lehetett egy kicsit szabadabb légkörben alkotni. A sikertelen felvételik után az alkotó 1981-ben visszaköltözött Zalaegerszegre, és ontotta magából a képeket. A művészettörténész szerint a mostani tárlaton is jól látszik, hogy bár többféle irányzattal (impresszionizmus, kubizmus, naturalizmus) is próbálkozott, művészete az idő rövidsége miatt nem tudott egy egységes irányba, egyedi stílusba terelődni, beérni. Pedig minden képessége és tudása, megvolt ehhez, és még annál is több: egy mögöttes, mély lelki tartalom.

Képein a tragikum és a szépség egyaránt megfigyelhető. Könnyű csendéleteket éppúgy láthat a látogató, mint érzéki aktokat, vagy épp hátborzongató, sötét jeleneteket. Megörökítette az éjszakai Párizst is, ez a sorozat festészetének egyik csúcspontját jelenti.

Szabó Lajos Roland tagja volt a Budapesti Művészbarátok Egyesületének, majd a művészalapnak. Alkotómunkája mellett a mozgássérültek testet-lelket próbáló életét élte, egészen halálig.

A július 24-ig látogatható tárlaton a művész édesanyja, Szabó Lajosné, és nővére Szabó Ágnes is jelen volt.