Világjáró magyar zenész a Katlanban

Az "első alkalmak” szerencsés összjátékáról az Ördögkatlan Fesztivál központi településének templomkertjében beszélgettünk az előadóművésszel, aki tanulmányait a zalaegerszegi Kölcsey-gimnázium után az SZTE Zeneművészeti Karán, majd a Hágai Királyi Zeneakadémián szerezte.

Podhorszky Gábor a Zalaegerszegi Leánykar vezetőjének, Ladvenicza Évának a meghívására érkezett a Katlanba. A kórus évek óta fellép a fesztiválon, és mindig hívnak vendégművészt is. Idén Gábort "szemelték ki", ám végül nemcsak közreműködőként szerepelt a gitárművész, hanem egy önálló koncerttel is a közönség elé lépett. Hangversenye mindig afféle kalandozás az egyes zenetörténeti korszakok között, az idei újdonság pedig a romantikus gitár volt.

- Ez a gitár méreténél fogva kisebb, mint a ma használatos, klasszikusnak nevezett gitárok. A 19. században viszont nagyon elterjedt és népszerű volt a pengetős hangszerek körében. Az eredeti francia modell – mely alapján ez a gitár is készült – az 1830-as években vált igazán népszerűvé – mesélte a művész.

Hogy mi a különbség hangzásban egy mai klasszikus (vagy, ahogy sokan hívják akusztikus) gitár és a romantikus gitár között? Egész máshogy szól! – mondta.

- Más a konstrukciója és a bordázata, emiatt mások a szólamarányok is. A klasszikus gitáron a korabeli zenéknek kicsit "lapos" a hangzása. A kisebb gitáron ezzel szemben sokkal szebben, erőteljesebben szólnak a 19. századi zeneművek. Nem véletlen, hiszen jórészüket pont efféle gitárokra írták. Nagy élmény játszani rajta, és különösen izgalmas volt, hogy az Ördögkatlan Fesztiválon léphettem fel vele először. Igaz egyelőre csak egy dallal. Giuliani: Variációk egy Händel témára című darabját játszottam.

A romantikus-gitár Lőrinczi György marosvásárhelyi lantkészítő mester munkája, akivel Gábor már korábban kapcsolatba került. Tavaly aztán egy baráti borozás alkalmával született meg a hangszer megalkotásának gondolata. Ez azért volt különös, mert a mester már közel ötszáz lantot készített, gitárt azonban még egyet sem. A gitárművész a végeredménnyel nagyon elégedett, mint mondta: alig várja, hogy újabb és újabb műveket szólaltasson meg rajta. A játékhoz ugyan nem kell újratanulni az egyes darabokat, ám a gyakorlás mindenképpen szükséges.

Ami az Ördögkatlan Fesztivált illeti: szimpatikusak számára a hasonló méretű és stílusú művészeti fesztiválok.

- Most vagyok itt először, és nagyon tetszik a Katlan, meg a környék hangulata. Pozitív, hogy ez egy viszonylag kicsi, emberléptékű fesztivál, és nem is akar nagyobb lenni. Úgy vettem észre, hogy a fő sodor a színház, ebből bontakozik ki aztán minden más. A zenei és képzőművészeti programok pedig jól kiegészítik mindezt. Jó hogy egyetemisták, helyi lakosok, műkedvelők és alkotók egyszerre vannak jelen, így mindenki magénak érezheti.

Podhorszky Gábor – ahogy mondta – mostanában átutazóban van Magyarországon. Járja Európát és a világot. Próbál minél több helyen fellépni, és tanítani. Több helyen tartott már mesterkurzusokat, oktatott például Londonban, ahová szeretne is visszamenni.

- Az álmaimat próbálom megvalósítani, melyekben az utazás, tapasztalatszerzés mindig fontos volt. A zene pedig nemcsak lehetőség, hanem egy tökéletes nemzetközi nyelv is mindehhez.