Klubélet, rock-élet

Mazsi, a koncertszervező

- Hogy csöppentél bele a koncertszervezésbe?

- Más tizenévesekhez hasonlóan én is rengeteget jártam koncertekre, és nagyon szerettem a rockzenét. Azt azonban már a kezdetekkor is éreztem, hogy míg mások főleg a buli meg a jó muzsika kedvéért jönnek, engem a háttér is érdekel. Egy idő után olyan könyvek is a kezembe kerültek, amik a koncertszervezésről, a színpad mögötti világról szóltak, és mivel sokat jártam Budapestre, sikerült összebarátkoznom néhány szervezővel. Tehát afféle ösztönös vonzódást éreztem a háttérmunkák iránt. A 80-as évek végétől már szerveztem kisebb, amolyan alternatív bulikat. Egy jó évtizede pedig nagyobb koncertek lebonyolításán dolgozom, és két nyári fesztiválon (a székesfehérvári FEZEN-en és a Rock Maratonon) színpadmester is vagyok.

- Ahhoz képest, hogy szociálpolitika és humánszervező szakon végeztél a pécsi egyetemen...

- Ez igaz, bár konkrétan sosem dolgoztam ezeken a területeken. Viszont a szervezőmunka, a "mozgolódás", a feladatok megoldása bennük van, talán emiatt választottam akkoriban őket. Az élethosszig tartó tanulás manapság divatos kifejezés, hát én ezt a koncertszervezésben találtam meg! Sokan azt hihetik, hogy ez csak valamiféle rutinszerű cselekedet, pedig nincs két egyforma ügy. Mindig újabb tapasztalatokat szerzek, pláne ahogy egyre több produkcióval és stílussal ismerkedem meg. Eleinte főleg csak a klasszikus rock és a heavy metal zenekarok foglalkoztattak, most azt mondhatom, hogy szinte minden érdekel, ami a szélesen értelmezett rock-kategóriába tartozik, sőt még a jazz is.

- Húsz év sok idő. Érzel valami változást a szervezés vagy a klubélet terén a kezdeti időkhöz képest?

- Mivel ezt egy folyamatként érzékelem és élem meg, elég nehéz szakaszokra osztani az időt, s nem is nagyon látok éles változást. Vannak zenekarok, akik régi kedvencek és még mindig talpon vannak, vannak, akik csak hosszú idő után kapták meg a nekik kijáró figyelmet, s vannak olyanok is, akik feloszlottak. Azt egyébként mindig jó látni, ha egy együttesnek a kezdeti szárnypróbálgatások után sikerül nagyobb népszerűségre szert tennie. Azzal a nézőponttal nem értek feltétlenül egyet, hogy a rockzenében nincs új a nap alatt. Nagyon sok újdonságot, új ötletet, hangzást láttam és hallottam, még kezdő bandák esetében is. Persze a gyökerek adottak, de mindig ki lehet hozni valami mást, valami egyedit. Ami pedig biztosan nem változott az elmúlt évtizedekben, hogy az élőzene népszerűsége töretlen!

Németh Ernő

- Annak ellenére, hogy a klubélet állítólag már nem olyan aktív a városokban?

- Én is hallok ilyen hangokat, de azért ezt nem állítanám. Tevékenységem Zalaegerszegen túl 5-10 városhoz köt, s igenis van mozgás, mindig vannak felkapott helyek. Inkább a periodikusság jellemző. Néha jobban megy egy-egy klub, néha kevésbé, és mindig jön valami új is. Zenekar pedig rengeteg van, ami eleve gerjeszt egyfajta pezsgést.

- Jelenleg van valami "trendi" irányzat a rock műfaján belül?

- Hát, ez érdekes dolog! A tizenévesek körében biztos, hogy mindig vannak divatos irányzatok, de életkoromnál fogva én már kellő távolságból szemlélem a dolgokat, így leginkább a sokszínűséget érzékelem. Ez látszik egyébként nyaranta a nagy fesztiválokon is: rengeteg stílusból tevődik össze a repertoár, és szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt.

- Ha már itt tartunk: hogy látod, a fesztiválok és a népszerű rádióadók nem tették kicsit kommersszé a rock, vagy alternatív műfajokat?

- Erről folyamatosan zajlanak viták. De tegyük fel a kérdést fordítva! Miért baj az, ha egy-egy előadót, vagy igényes zenét játszó bandát, a rádión keresztül többen is megismernek. Ráadásul főleg olyan együttesekről van szó, akik a klubéletben már évek óta ismertek voltak, vagy akár már demójuk is jelent meg. Tehát letettek valamit az asztalra, nem ismeretlenként kerültek fel a rádiók toplistáira. Ha jó zene szól a csatornákon, amit így sokan megismernek, egyáltalán nem rossz folyamat. Talán a popzene fogalmát kell újragondolni: a populáris kategóriába ma már a "keményebb" és komolyabb szövegvilágú műfajok is elférnek. Míg korábban inkább csak a jól táncolható, dúdolható, egyszerűbb szövegű zenéket hívtuk így.

- Egy dologban azért történt egy óriási változás: ma már nem elég néhány plakátot kitenni hírverés gyanánt a koncertek előtt.

- Az, biztos! Ráadásul az, hogy "szájhagyomány" útján terjed egy-egy koncert híre, azt jelenti, hogy az infó kering a világhálón és a közösségi portálokon! Jó dolog ez, hiszen sok emberhez el lehet jutni, sok zenekarról lehet információt gyűjteni, ami nekik nagy lehetőséget is jelent. Ugyanakkor a rengeteg hírből meg kell tanulni kiszűrni a lényeget; a szervezőknek és a közönségnek is. A cél persze ugyanaz, mint 20 éve: egy jó buli, egy közösségi élmény, na meg a koncertek varázsa!