Helytörténeti kalandozás a Berzsenyi utca 8. körül

A Berzsenyi utca 8. szám alatt lévő ház nyolcvanöt éves. Németh József Egerszegi örökség című könyvében az olvasható, hogy a város építtette bérházként, a lakáshiány enyhítésére 1928-ban. Tagolt homlokzatán az 1. és 2. emelet között a város címere látható. A korabeli sajtót fellapozva az látszik, hogy az épület már az előző év végére elkészülhetett, sőt az első lakók is ekkor költözhettek be. A Zalamegyei Újság 1928. február 12-i száma ugyanis arról ír, hogy "kapósak a városi bérház lakásai", így az aggodalom, hogy nem akad elég bérlő a felépítés után, alaptalannak bizonyult.

A kétemeletes, modern bérház furcsa látványt nyújthatott akkoriban. Körülötte ugyanis földszintes lakóházak voltak. Talán ezért is nem tetszett az épület a Zalavármegye újság egyik hírlapírójának, aki '28 júniusában, bérházak építését sürgető cikkében azt írja, "ha a városi bérház teljesen elpuskázott lakásaira mindig vannak pályázók, mennyivel inkább akadnának a valóban modern, praktikus beosztású lakásokra". Szerinte Zalaegerszeg első bérháza jó példa arra, hogyan nem kell és nem szabad bérházat építeni: "inkább maradt volna libalegelő az a tér, mintsem ilyen ház épült ott".

Szerencsére a néhai újságíró véleményét felülírta a történelem, s ma már értékként tekintünk az épületre. A tizenkét lakásos ház pedig 1928 közepére teljesen megtelt, s mint megtudtuk, nagyon jó társaság gyűlt ott össze, mely sokáig meg is maradt.

Dr. Szigethy István ügyvéd, volt országgyűlési képviselő is e ház falai között nőtt fel, és élt 1967-ig, házasságkötéséig, de később is szinte naponta járt itt, édesanyja 1984-ben bekövetkezett haláláig. Amint meséli: nagymamája, Farkasovszky Endréné lányaival - a zongoratanár Máriával, és Teréziával, aki az egerszegi társastánckultúra egyik megalapozója volt - az első beköltözők közé tartozott. Mikor pedig Terike férjhez ment 1936-ban, maga Czobor Mátyás polgármester közölte velük a jó hírt, hogy megkapják az édesanyjáéval szemközti lakás bérleti jogát. Szigethy István ebbe a lakóközösségbe született 1943-ban.

Mint mondja: a kétszobás, polgári lakásokat főként középosztálybeliek - orvos, ügyvéd, bíró, tanár, tisztviselő - lakták. A bérház Berzsenyi utca felőli, déli, napos oldalán nagyobb lakásokat alakítottak ki, a Mária utca (ma Ispotály köz) felöli részben pedig kisebb helyiségeket, egymásba nyíló szobákat. A bérházhoz tartozott még egy házmesteri lakás az alagsorban. A pincékből a háború alatt óvóhely lett. "Az első gyermekkori emlékem, hogy amikor a front átvonult Egerszegen, két unokatestvéremmel a pinceablak alatt hallgattuk az ágyúzást" - mondja.

A ház korabeli képe (a Göcseji Múzeum tulajdona)

A házban harmonikus, kulturált lakóközösség alakult ki. 1949/50 fordulója azonban megbolygatta a ház nyugalmát is: több "reakciósnak" minősített családot szőlőhegyekre, vagy egyszobás albérletekbe telepítettek ki. Ők végül a két lakásból egybe zsúfolódtak össze. A kiürített lakásokba kádercsaládokat költöztettek. A kezdeti, kölcsönösen bizalmatlan légkör után voltak, akik beilleszkedtek a régi közösségbe, s velük jó emberi kapcsolatok alakultak ki, másoknál viszont megmaradt a távolságtartás.

Az ügyvéd úgy emlékszik, hogy 1967-68 környékén volt utoljára nagyobb felújítás a házban. Ekkor a lakóknak ideiglenesen a Pázmány Péter utcai szükséglakásokba kellett átköltözniük. Azóta az udvart, valamint a pincéket érintette a legnagyobb változás az elmúlt évtizedek alatt. Az Ispotály közben, az egykori szenespincék helyén üzletek nyíltak. Az udvar pedig - ahol gyerekként focizni szoktak, néhány idősebb lakó nem túl nagy örömére - sokat csinosodott. Szigethy István felidézte azt is, hogy édesapja, Szigethy Árpád, aki szenvedélyes fotós volt, gyakran a bérház udvarának szemközti falára vetítette ki színes diáit a lakók szórakoztatására.

Hogy a közelmúltban történt-e felújítás, a házmesteri feladatokat ellátó Start 59 Kft.-nél érdeklődtünk. A cég munkatársai elmondták: mióta ők átvették a közös képviseletet, nagyobb homlokzati felújításra nem volt pénz, pedig az épület műszaki állapota ezt megkívánná. A tetőt nemrégiben felújították beázás miatt, a jövőben pedig belső festést, és nyílászárócserét terveznek. Próbálták helyi védettség alá helyeztetni az épületet, de az önkormányzatnál nemleges választ kaptak.

Remélhetőleg egyszer sor kerülhet egy teljes tatarozásra, hiszen nem lenne jó, ha a város első gangos épületének leromlana az állapota. Sőt, akár egy emléktáblát is megérdemelne A Bérház.