Gyermekeiért futott

Lubics Szilvia ultramaratonista harmadik lett a Spartathlonon 

– Kemény időszakon vagyok túl, hiszen ha csak a versenykilométereket nézem, a Spartathlon végéig több, mint ezer kilométert teljesítettem idén, a tavalyi kb. 600-zal szemben. Edzőmmel, Lőrincz Olivérrel három nagy versenyt terveztünk az idei évre. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz teljesíteni, ezért úgy gondoltuk, hogy az Ultrabalaton lehet az, amit lazábban vehetünk. De nem így történt, hiszen abszolút első helyen végeztem, ahogy a sárvári 24 órás futóversenyen. Idén kifogtam a "forró versenyeket", 31 fok volt Sárváron, az Ultrabalatonon 38 fok, a mezőny 80 százaléka nem is ért be. A Spartathlonon pedig 40 fokos hőségben kellett futnom; más években az indulók harmada, de most csak az ötöde tudta teljesíteni a távot.

– Mégis sikerült harmadikként célba érnie! Hogy ment?

– Mindenkinek elég hamar adódtak problémái, ahogy nekem is. Természetesen azzal a céllal utaztam Athénba, hogy javítsak a tavalyi időeredményemen. A tikkasztó hőséget látva, érzékelve Athénban, már sejtettem, hogy nem fog menni. Úgy gondoltam, szép teljesítmény az is, hogy végigfutom harmadszorra is – egyébként még magyar nő nem teljesítette háromszor a Spartathlont. Azért nem volt ilyen egyszerű: egy ideig úgy tűnt, hogy a 36 órás szintidőért kell küzdenem. Amikor láttam, hogy 30 órán belül vagyok, annak már nagyon örültem. Nagyon kemény női mezőny jött össze, köztük volt a 2011-ben a világ legjobb ultrafutónőjeként választott angol Elizabeth Hawker. Tudtam, hogy nem szabad nézni a többieket, így nem zavart az erős mezőny.

– Hogy képzeljük el ezt a 246 kilométeres távot?

– Athénból, az Akropolisz lábától indulunk, az első húsz kilométer egy autópálya leállósávjában tart, ami nagyon kellemetlen. Persze a nagyon üres szakaszok mellett vannak szép helyek, mint például a tengerpart. A 246 kilométeres távon 75 frissítőpont van, én minden másodiknál állok meg, hogy folyadékot vegyek magamhoz. Ezeken az állomásokon orvosok is vannak, a hőség miatt akadt is elég dolguk. És vannak kísérők is, akiket csak az első 82 kilométer után lehet igénybe venni. A hőség nagyon kikészített, napszúrást kaphattam. A segítőm nem is tudott nagyon lehűteni, hiszen a víz megmelegedett. Futás közben a legnagyobb problémát a gyomrom okozza. Éreztem, hogy leállt, amit bevittem nem szívódott fel, hiába ittam, iszonyú szomjasnak éreztem magam, ráadásul hánytam is. Estére már jobban lettem, de másnap mikor felkelt a nap, újra rosszul lettem, ájulás kerülgetett. Attól tartottam, hogy nem érek célba Spártában.

– Mi viszi tovább az embert ilyenkor?

– A cél, melynek elérését kitűzi a fejében. Miért kelek fel minden reggel, és miért futok 50 kilométert a rendelés előtt – a cél, hogy meg tudom csinálni, mindig ott lebeg a szemem előtt. Persze, ez nem mindig könnyű, ahogy említettem, az utolsó tíz kilométereken úgy éreztem, nem bírom végigcsinálni. Volt rajtam egy GPRS készülék, így otthon a gyerekek tudták követni számítógépen, hogy hol tartok, milyen gyorsan illetve lassan futok. A kísérőm mondta, a férjem üzeni, hogy meg ne próbáljak kiállni. Végigfutom, megcsinálom a gyermekeimért, mondogattam magamban, és sikerült!

– Vannak, akik felkapják a fejüket a 246 kilométer hallatán. Értelmetlennek tartják. Mit üzen nekik?

– Aki sosem kereste semmiben a határait, az bizonyára nehezen érti meg. Persze senkit sem akarok megítélni, sem meggyőzni. De úgy gondolom, hogy akinek már volt egy nagy álma, melyet mindennapi kemény, kitartó munkával elért, az tudja a választ. Kétszáz feletti kilométerek teljesítése magunk elé állított óriási fizikai és lelki próbatétel, ugyanakkor megújulás, megtisztulás, ezért is tudom egy zarándokúthoz hasonlítani.

Lubics Szilvia decemberben Taiwanba készül, eredményei alapján meghívást kapott Taipei városában rendezett 24 órás futóversenyre. 2013 tavaszán Hollandia ad otthont a 24 órás Európa- és világbajnokságnak, melyen szintén indul. A futónő – a – profi versenyzők, világklasszisok között amatőrként (!) teljesíti rendre eredményeit. A feltételek ugyanakkor nem egyenlők, és ezek a versenyek nem pénzdíjasak. Vannak támogatói, de felkészülését tulajdonképpen maga finanszírozza, miközben dolgozik, és három fiúgyermeket nevel férjével. Nagy segítség lenne számára, ha szponzorálná egy olyan cég vagy vállalkozás, mely értékrendjében azonosságot talál ezzel a páratlan teljesítménnyel.