Új földtörvény: komoly aggodalmak

Az aszály ellenére eredményes évet zár a Zalagrár Kft. 

– Az Agrárgazdasági Kutatóintézetnek van egy programja, mellyel kiszámítható a jelenlegi mutatók alapján, hogy egy gazdaság mekkora közvetlen támogatásra számíthat 2014 után. Ez a számítás cégünk számára közel tízszázalékos csökkenést "jósol". Úgy, hogy rendelkezünk munkaerő-igényes ágazatokkal, melyek növelő tényezők az odaítélendő támogatások mértékében, hiszen van egy gyümölcsösünk, a másik cégünknél, a Zal-Agro Zrt.-nél pedig állattenyésztés is folyik. Ha a jelenlegi feltételek maradnak, azokat még el tudjuk viselni, viszont ha újabbak kerülnek be a támogatási rendszerbe, azokról időben szeretnénk tudomást szerezni, hogy felkészülhessünk rájuk.

– Az új földtörvény milyen aggályokat vet fel Ön szerint?

– A kritika többek között azért fogalmazódik meg, mert jelenleg semmilyen konkrétumot nem tudunk a változásokról. Nem tudjuk, hogyan értelmezzük az "azé lesz a föld, aki megműveli" kijelentést. Tartok attól, hogy pejoratív értelemet hordoz, vagyis: azé lesz a föld, akit szeretnének, hogy megművelje.

Már sok mindent megéltem az agráriumban, de az új tervezetnek sem az igazságát, sem a perspektíváját, sem a jobbságát nem értem a jelenlegi, még érvényben lévővel szemben. 90-ben, illetve már az előző években szétverték a magyar mezőgazdaságot a privatizációval, ennek ellenére az elmúlt húsz évben újra felállt egy életképes rendszer az agráriumban. Egyre eredményesebb lett az ágazat, mely döntő szerepet játszik a külkereskedelmi mérleg egyensúlyában és a foglalkoztatásban. Sajnos, a mostani történések, a bevezetni kívánt új szabályozás a csökkenő kibocsátás és foglalkoztatás irányában hatnak szerintem. A jogi személyek még jobban háttérbe szorulnak, mintha nem is léteznének ezek a cégek hazánkban, hiszen csak akkor szerezhetnének földet, ha az senki másnak nem kell bérletbe. Az új földtörvény a közép- és kisbirtokokat preferálja a nagyokkal szemben, félő azonban, hogy akik most beleugranak majd a gazdálkodásba, közülük sokan belebuknak. Úgy vélem, engedni kéne a belföldi jogi személyeket is termőföldhöz jutni, persze bizonyos feltételek mellett – kizárva a spekulációt –, melynek lehetőségét egyébiránt 92 és 94 között biztosította a kormány!

– Mi a véleménye arról, hogy legfeljebb 1200 hektár földet bérelhetnek a gazdasági társaságok?

– Nem tartom jónak az elaprózódást, mert a mezőgazdasági termelésben globalizációs és koncentrációs törekvések figyelhetőek meg mindenütt a világban. Ezért tartom régóta szükségesnek azt, hogy jogi személy is szerezhessen földtulajdont. Ez nem kizárólag vásárlást jelent, hanem azt, hogy a magánszemélyként jogszerűen szerzett földjét bevihesse cégébe, mint apportot a cég és a föld tulajdonosa. Ezáltal megnőne vállalkozása vagyona, mely megkönnyítené a jelzáloghitelezést számára, emellett növekednének az állam adó- és illetékbevételei is. S ami a legfontosabb: a legfőbb termelőeszköz a gazdasági társaság tulajdonában lenne.

– Hogyan sikerült az év a Zalagrár Kft. számára?

– Ha sarkosan fogalmaznék, akkor azt mondanám, ez az év is olyan, amit legszívesebben elfelejtene az ember. A szárazság sok nehézséget okozott, bár most úgy tűnik, az őszi csapadékkal beérjük az éves átlagmennyiséget. A csapadék eloszlása és mennyisége persze nem volt egyenletes az év során, ami jelentős terméskülönbségekben mutatkozott meg. A repce és az őszi árpa termésátlagát csak enyhén befolyásolta a szárazság, a búza terméskiesését pedig kompenzálta a jó felvásárlási ár. A szója terméskiesése nagy volt, de veszteséget nem okozott, mert nagyon magas áron tudtuk eladni. A meggyel viszont már nem voltunk szerencsések, pedig nagyon jó árat adtak volna érte, ha lett volna termésünk. A szokásos 500 tonna helyett idén csak 80 tonna termett. Ki kellett vágni 17 hektárt, mert egy gombabetegség támadta meg a fákat. Ez egy vis maior helyzet, mert nincs ellene védekezési mód.

– Mennyire viselte meg a kukoricát a szárazság?

– Hosszú pályafutásom alatt találkoztam már azzal, hogy a búza többet termett, mint a kukorica, de olyan még nem fordult elő, hogy a repce terméshozama több lett volna a kukoricáénál. Nos, ez egy ilyen év volt; a repcét hektáronként 3,7 tonna, míg a kukoricát 3,1 tonna termésátlaggal takarítottuk be. Egyébként június végéig elég szépen fejlődött a kukorica, a szárazság azonban megállította. A gabonaaratás időszakában jelentkezett a kukoricabogár, de szerencsére nem okozott kárt. Gondban lettünk volna, ha védekezni kell ellene, mivel megszigorították a légi permetezést. Úgy vélem, ez is egy olyan rendelet, mely nem volt kellőképpen előkészítve. Az aratás a legfontosabb mezőgazdasági munka, így sem idő, sem ember nem állt volna rendelkezésre. Sem gép, hiszen kevés a bérelhető önjáró hidas permetezőgép, a gyártókapacitás hiányában pedig beszerzése hónapokig is eltarthat.

– Milyen eredménnyel zárják az évet?

– Szerencsére jó évet zártunk 2011-ben, melynek eredményei áthúzódnak erre az esztendőre, hiszen a készleten maradt almát, körtét és kukoricát jól tudtuk értékesíteni az idén. Ahogy említettem, jó áron adtuk el a repcét, a búzát és az árpát, a szóját nullára hoztuk ki, veszteségünk egyedül a meggyből és a kukoricából származott. Az aszály miatt egy rendkívül szélsőséges éven vagyunk túl, kevesebb lesz a bevétel a tervezettnél, de így is eredményes évet zárunk, biztosítva cégünk pénzügyi stabilitását. Az idén elszenvedett kiesések (kukorica, alma) természetesen áthúzódnak jövőre, de bízunk benne, hogy azt a 2013. évi jó eredményeink kompenzálják majd. Időben elvégeztük az őszi munkálatokat, vetéseink jó képet mutatnak, ezért is nézünk optimistán a következő év elé. Folytatni kívánjuk fejlesztéseinket, a jégháló telepítését a gyümölcsösben és a gépi beruházásokra is költünk majd – zárta gondolatait Pintér Sándor.