Szúbogarak rágják a lucfenyőket Zalában

Tölgyeseket telepítenek helyette

– A klímaváltozás hatásai már régóta nyomon követhetőek. Az elmúlt évek, évtizedek szélsőséges, aszályos időjárása, illetve a csapadék egyenlőtlen eloszlása érezhetően változtatja a megye klímáját, ami nem minden növénynek kedvez. A következmények tekintetében jelenleg legveszélyeztetettebb a lucfenyő, ami nem számít őshonosnak Zalában. Ez egy euroszibériai fafaj, magas hegységek lakója, ami a párás, hűvös éghajlatot kedveli. A szélsőségesen aszályos időjárás ezért ártalmas számára.

– Hogyan került a lucfenyő Zalába?

– A fák túlnyomó többségét az 1960-1990-es időszakban, az országos fenyvesítési program keretében ültették. A szakemberek már akkor látták a veszélyforrásokat, melyekre felhívták a figyelmet, az utóbbi években felgyorsult klímaváltozás azonban akkor nem volt előre látható. A gazdaságnak fenyő-faanyagra volt szüksége, és a lucfenyő adottságai, kezelhetősége révén kitűnő alapanyagnak bizonyult.

– Hány hektárt érint a pusztulás?

– Jelenleg mintegy 3700 hektáron található lucfenyves Zalában. Ez a 11 ezer hektáros összes faállománnyal borított területnek a 3,5 százaléka. A 2005-ben 4500 hektárt tett ki, a csökkenés tehát 800 hektár nyolc év alatt. Egy 1997-ben megjelent egyetemi tankönyv szerint hazánkban akkor mintegy 9500 hektár lucfenyves volt, tehát a lucfenyők közel fele Zala megyében tenyészett. 2005-ben egyébiránt jelentős mértékű pusztulás zajlott le a bükkösökben is, ami szintén összefüggött a klímaváltozással. A fák ellenállása a szárazság következtében legyengült, és nem voltak képesek védekezni a karcsú bogár ellen.

– Most hasonló helyzet állt elő a lucfenyőknél?

– Igen. A kártevő a szú, ami a tömeges és hirtelen pusztulásukat okozza. A szúbogarak a fenyők kérge alá fúrják be magukat, ahol azután egy úgynevezett anyajáratot rágnak és lerakják petéiket. A rágás miatt a kéreg alatti szállító szövetek elhalnak, és a fa elpusztul. Ehhez mindössze 100–150 db bogár is elegendő. Vegyszeres védekezésre ellenünk jelenleg nincs lehetőség, egyetlen eszköz a megelőzés, vagyis a fertőzött egyedeket haladéktalanul el kell távolítani az erdőből.

– Mely területek a legérintettebbek a megyében?

– A türjei térségben jelentkezett először tömegében a lucfenyők kipusztulása, melynek talaja kavicsos, így hamar kiszárad. A megyében klímajelleg határról beszélhetünk, a Zalaegerszegtől délre, nyugatra húzódó területek hűvösebb, csapadékosabb jellegűek, itt csak később jelentkezett a probléma, a kontinentálisabb éghajlatú észak-keleti dombság erdeiben azonban előbb. De most már a megye egész területét érinti, és ami még riasztó, hogy az erdei fenyőt is veszélyeztetik a szúbogarak.

– Milyen terv készült a mentesítésre?

– A tervszerű, arányos kárfelszámolásra a Zalaerdő 2022-ig szóló ütemtervet készített. A természet azonban másként gondolta; azon erdők egy része, melyeket a felmérés során még egészségesnek gondoltak, idén tavasszal rohamos pusztulásnak indultak. A jelenlegi adatok szerint 2013-ban a lucfenyvesek után keletkező erdőfelújítási kötelezettség meghaladhatja a 250 hektárt, ami a magánerdőkben is hasonló mértékű. A Zalaerdőnél az elmúlt évben kárfelszámolás miatt 434 hektáron 39 ezer köbméter fát termeltek ki és mintegy 105 hektáron kell új erdőt létesíteni. A magánerdőkben az úgynevezett egészségügyi fakitermelés 103 hektárt érintett, 23 ezer köbméter lucfenyőt termeltek ki, és 70 hektáron kell újra erdősíteni.

– Milyen fafajt ültetnek helyette?

– Elsősorban őshonos fafajokat, kiemelten a tölgyeket. Gazdasági szempontból is kedvező a telepítése, mert viszonylag könnyen előállítható szaporítóanyaga a csemetekertben, és a vele végzett erdőfelújítási technológia jól kivitelezhető. A fafaj alapvetően fényigényes, jól tűri, hogy nem árnyékos területen növekedik. Szóba jöhetett volna még az erdei fenyő, ami azonban kockázatos lenne egy szúval fertőzött területen.