Kamaszkori párkapcsolati gondok

Az oviban még megy

Ma a családokban nem divat beszélgetni, így a szerelmi ügyekkel kapcsolatban sem lehet fontos dolgokat megkérdezni a szülőktől. A diákok a kortársakhoz fordulnak, érzelmi támaszt, divat szexet remélve - mondta Pesti Tímea. A kapcsolatoknak tartalommal megtöltöttnek kellene lenni, megélni azt, hogy valaki szeret, hogy szerethető vagyok, hogy úgy fogad el a másik, ahogy vagyok. A lányoknál gyakori hiba, hogy a szexet, a szerelemmel összekeverik. Vagyis azt hiszik, szereti őket a fiú, aki vágyik a testi kapcsolatra. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, ha szeret ez a fiú, mit tesz meg érted, mik a közös programjaitok. Vagy túl korainak gondolja a kapcsolatot, hogy a barátainak bemutasson, de a szexen már túl vagytok. A lányok tudatosítsák, hogy nem kihasználhatók, hogy ami nem esik jól, azt nem kell megtenni és ki kell állni magukért. A fiatalok miközben megfigyelik a szüleik (ideális esetben együtt élnek) párkapcsolati játszmáit döntik el, mi az amit követni akarnak és mit nem. Tudni kell, hogy időnként normális a veszekedés, ettől nem megrémülni kell, hanem megoldani a konfliktust. De nem a gyereknek. Bármilyen nagy is az összetűzés és valamelyik szülő a gyereket a maga oldalára akarja állítani szintén tudatosítani kell, hogy ez a felnőttek problémája és nekik is kell azt megoldani. Majd a saját párkapcsolatra nézve adott néhány tanácsot a pszichológus.  A szerelemnek, kapcsolatnak különböző korszakai vannak. Az elején szinte egymásba gabalyodunk, félszavakból is értjük egymást, hanyagoljuk a barátokat (ez nem baj, szintén normális és múlandó állapot). Majd ebből a szoros összefonódásból kezdenek kibogozódni, újra képbe kerülnek a családtagok, barátok, tanulás is kicsit - teszi hozzá mosolyogva. A következő fázis, amikor még fontos csomópontokon kapcsolódnak a másikhoz, de mindenki éli a saját életét. Erősödik az ijedtség, felüti fejét a nagy zöld szörny, a féltékenység, a félelem, hogy mi van, ha egyszer el kell engednem a párom.

Pesti Tímea

Ettől az fél igazán, aki önmagával nincs megelégedve, mert úgy érzi ő nem elég jó, nem felelt meg, ha vége lett a kapcsolatnak. Szintén tudni kell, hogy nem kell minden helyzetben megfelelni és magunkban kell elhinni, hogy elég jók vagyunk. Ma két szélsőséges divat van a párkapcsolatban. Sikk tologatni a párválasztást, egyedül lenni, illetve a másik véglet a túl gyors szexuális kapcsolat, érzelem nélkül. Át kell gondolni, hogy mi vonz a másikban, mert egyébként könnyű csapdába esni.

Szintén kritikus a szakítás utáni időszak. A bezárkózás, vagy a buliba, italba menekülés, sérült állapotban egy új, de méltatlan kapcsolat, a partner aláválasztása. Az úgynevezett "van, de minek" kategóriájú társ, akire a korábbi vágyakat vetítik ki. Hogy ebbe a csapdába estünk - e könnyű megtudni, ha átgondoljuk, vinnénk-e az új partnert a baráti körbe magunkkal? Addig ne kezdjünk új románcba, amíg a régit rendbe nem raktuk, mint a könyveket a polcon. Minden túlélhető, de időt kell szakítani az összerendeződésre. S amikor már úgy el tudunk menni az ex mellett az utcán, hogy nem remeg kezünk, lábunk, nincs érzelmi reakció, akkor vagyunk túl rajta. A problémákat beszéljük meg, ne várjuk a kitalációt. Tiszteljük magunkat és ezen keresztül a másikat is.